Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt. Két hónapig szinte nem is mozoghattam. A sok fekvés lelkileg is megviselt, de a családom és a csapat mellettem voltak, nyújtották a támaszt. Ahogy később a mankóim is: mondhatni, ők lettek az élettársaim
– fogalmazott Komáromi, majd megjegyezte, keserédes viszony volt. Nem véletlen a múlt idő, hiszen futsalosunk szeptember elején elbúcsúzott a mankóktól. Hetente többször is gyógytornára jár.
Már látom a fényt az alagút végén. Veszprémben kezdtem a gyógytornát Tanai István segítségével. Nem feledve, hogy fizioterapeutánk, Provoda Éva is mindenben a segítségemre volt. Heti 3-4 alkalommal tornázom, a bokám és a térdem is jó állapotban van, a fájdalom teljes mértékben tovaszállt
Komáromi Péter hangsúlyozta, az óvatosság híve, ezért nem szeretné elkapkodni a visszatérést. Megjegyezte, mindez ugyanakkor nagy szívfájdalmat is jelent számára, hiszen nem lehet társai segítségére. A pálya széléről viszont lelkesen drukkol!
A fájdalom elmúlt, de nem szeretnék visszaesni. Ha minden jól megy, decemberben elkezdhetem a rendes felkészülést a csapattársakkal is. Nagyon bízom abban, hogy jövő év elején bevethető formában leszek: jó lenne a DEAC ellen visszatérni!
Ami a frizurát illeti, Komáromi fogadást kötött önmagával: a visszatérésig nem vágatja le hajkoronáját. Nem is értjük, hogy eddig miért nem ebben a formában viselte a haját…