Üljünk le egy pillanatra, vegyünk egy mély levegőt és emlékezzünk vissza életünk korábbi szakaszaira. Ha valóban őszinték szeretnénk lenni, akkor mindannyian pontosan tudjuk, hogy olykor szembe kellett néznünk olyan pillanatokkal, amelyekben bárhogy is, bármivel próbálkoztunk, egyszerűen nem járhattunk sikerrel.
Adódik a kérdés: vajon miért? Miért nem fogan meg a gyermek, amikor szerető családba várnák? Miért nem sikerül a fiatalnak a felelet, amikor azt megelőző nap csak arra készült? Miért pont akkor hibázunk felnőttként, amikor a főnökünk ott „csüng” a nyakunkon?
Egyszerű a válasz: azért mert túlságosan is akarjuk. Súlyt, nyomást helyezünk a saját vállainkra ahelyett, hogy szívből, könnyedén tennénk a dolgunk: azt amiben egyébként a legjobbak vagyunk. Ebben a cipőben topog egyelőre sajnos városunk NB I-es alakulata, az 1. Futsal Club Veszprém is. – Kár szépíteni: négy meccsből négyet elveszítettünk, ez magáért beszél – hangsúlyozta Tatai József, a bakonyiak csapatkapitánya a vehirsport.hu megkeresésére.
Ugyanis még ha fáj is kimondani, a tavalyi idényben bajnoki bronzérmet és kupaezüstöt szerző együttes a mennyből a pokolba jutott: fennállása leggyengébb idénykezdését produkálta azzal, hogy négy lejátszott mérkőzés után nem szerzett pontot. – Higgyék el, eleget törtem már magam ezen, nem egy álmatlan éjszakám volt amiatt, hogy az idei bajnokságban egyelőre az utolsó helyen, nulla ponttal állunk – felelte nagyokat sóhajtva Tatai.
Tatai Józsefék hétfőn este a budaörsi Aramis csapata ellen szenvedték el negyedik vereségüket, amely együttest egyébként az újdonsült veszprémi szakvezető, Frank Tamás több mint tíz évig szolgált ki előbb játékosként, utóbb játékos-edzőként. A hetes számú mez tulajdonosa hangsúlyozta, csapattársaival együtt vakon, feltétel nélkül bíznak az új trénerben.
– Elképesztő az a fajta profizmus, amit a klubunkba magával hozott... Odafigyel egytől egyig mindegyikőnkre, kommunikál, kikéri a véleményünket, s nem utolsósorban elnézést kér, ha úgy érzi, hogy nem járt el jól. Hétfőn azonban mi hibáztunk... – jegyezte meg a tavalyi idény legeredményesebb játékosa.
– Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet ezzel takarózni, de higgyék el, úgy érzem, ennek a csapatnak jelenleg időre és türelemre van szüksége. Új edzőink, tehetséges, de fiatal játékosaink lettek... Együtt estünk bele ebbe a gödörbe, kimászni is csak együtt tudunk... Mindenki magába néz, s lelkiismerettel teszi a dolgát a továbbiakban – ígérte meg.
– Az ultráinktól pedig azt szeretném kérni, amellett, hogy megértem, ha megremegett bennünk a bizalmuk, hogy jöjjenek akár le egy edzésre, ha idejük engedi, hogy valójában is szembesülhessenek azzal a munkával, amit végzünk. S kerüljünk oda vissza együtt, ahol a tavalyi idény végén ragyogtunk – zárta a beszélgetést a helyi gyermekek szemében példakép Tatai „Jocó”.