Történetünk abba a korba nyúlik vissza, amikor a gyerekeket még nem a számítógépek, tabletek, telefonok elől, hanem a közeli futballpályákról kellett a vacsorához rimánkodni. Az ifjú Finta Péter az utolsó grundnemzedékek tagjaként ilyen miliőben ismerkedett meg a labdarúgással. – Az Endrődi utcai bitumenes pályán „kis tökalsóként” még be kellett kéredzkednem az idősebbek közé, hogy én is játszhassak, aztán a cselsorozataimmal és akarásommal sikerült kivívni a tiszteletüket – emlékezett vissza labdarúgó karrierjének első lépteire főszereplőnk, akit a legtöbben csak „Fityeszként” ismernek futballberkekben.
Bajnoki cím a harmadik és a második vonalban
Fociosztály a Simonyiban, majd a veszprémi utánpótlás ranglétráját végig járva debütálás tizenhét évesen a Veszprém NB III-as felnőtt csapatában. Kérdőjelek nélküli egyenes út a profik világába?! Majdnem. – Tizennégy-tizenöt éves koromban volt egy apró törés a futball iránti lelkesedésemmel kapcsolatban. Nem élveztem már annyira az edzéseket, amikről elkezdtem elmaradozni. Ekkor azonban új társaságba csöppentem, s Bédei András edzőm kezei alatt úgy éreztem, hogy szárnyakat kaptam a pályán. Valamikor ebben az időszakban alakult ki bennem a vágy, hogy minél magasabb szinten szeretnék játszani, s hogy a labdarúgóként szeretném keresni a kenyerem – árulta el Finta, akit nem annyira kimagasló tehetsége, sokkal inkább szorgalma és kitartása juttatta sikerekhez a focipályán. Egészen saját mozgása miatt sokan kritizálták, de ezek hangok rögtön elcsitultak, amikor látták, valahogy ragad ehhez a fiúhoz a játékszer.
Veszprémből a szomszédba, Ajkára vezetett az útja, ahol NB III-as bajnoki címet ünnepelhetett. Ezt követően figyelt fel rá, s igazolta le az élvonalbeli Videoton, ahol mindössze egy meccsen kapott lehetőséget. A bal oldali védőként, s középpályásként egyaránt rutinos Finta, vérmesebb élvonalbeli álmainak szertefoszlását is a rá jellemző optimizmussal tette a helyére. – Természetesen van bennem egy kis hiányérzet, ugyanakkor mégis boldog vagyok, hogy ott tölthettem egy kis időt az ország egyik legnagyobb múltú futballklubjánál. Örülök, hogy saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy mi a különbség a NB-s osztályok között – tette hozzá mosolyogva Finta, aki a fehérvári kaland után Szombathelyen találta meg számításait, s ünnepelhetett újabb bajnoki címet, ekkor az NB II-ben.
Nagypályás eredményei közül érdemes még lejegyezni, hogy utoljára Finta Péterrel a soraiban nyerte meg az NB III-at, s szerepelt a másodosztályban a királynék városának labdarúgó csapata. Ekkor újabb kihívás érkezett életébe: az edzői és pedagógusi pálya csalogatásának mondott igent, hogy aztán a Szilágyi iskola tanáraként is otthagyhassa keze nyomát a városi labdarúgóéletben. A focitornák fáradhatatlan motorjaként, s az új szerelem, a futsal nagyköveteként találkozhatunk vele az intézményben azóta.
Váltás a futlsalra, újra az elitben
– Mindig is szerettem kispályán rúgni a bőrt. Így nem töprengtem sokat, hogy igent mondjak-e az akkor formálódó, másodosztályú veszprémi futsalgárda hívásának – tekintett vissza. Innen pedig egy újabb sikersztori vette kezdetét, immár a 40x20 méteres parketten. – Miután feljutottunk az élvonalba egy borzasztó nehéz kihívással kellett megküzdenünk. Az első NB I-es idényünk nem sikerült túl jól, aztán érkezett Madarász János a vezetőedzői posztra, aki remekül ötvözte a profi és amatőr sportolók egyvelegét a csapaton belül. Mindenkitől tökéletes, maximális koncentrációt várt az edzéseken. Az sem számított nála, hogy valaki 8-9 órás munkaidő után esik be a tréningekre – húzta alá.
Madarász János együttese „Fityesszel” a vezérek között, egyhamar felvette az élvonal ritmusát, az ellenfelek pedig hamar megtanulhatták, aki Veszprémbe jön, sosem mehet biztosra. – Természetesen büszke vagyok a Magyar Kupa-ezüstre és a bajnoki negyedik helyezésekre is, de talán amiatt még boldogabb vagyok, hogy harmincon túl, munka mellett is bizonyítani tudtam a legmagasabb szinten – jegyezte meg, az élsporttól idén nyáron búcsúzó sportember.
A feleségét is futball világában találta meg
Mindezek után talán nem is olyan meglepő, de a magánéletéből sem maradhatott ki a labdarúgás. Csapattársa húgában talált szerelemre, s két gyermeke is apjuk nyomdokaiba lépett.
Adódik a kérdés, hogy az, akinek ennyire átszövi életét a labdarúgás, mihez kezdett volna, ha nem találja meg számításait a sportágban. Itt akadt el először beszélgetésünk során először a 36 esztendős sportember. Némi töprengés után, kicsit elkomorodva annyit mondott: „nem tudom mi lenne velem a foci nélkül”.
– Nem is lehet egy gondolatban összefoglalni azt, hogy mit jelent nekem ez a sportág, Mindenem a labdarúgás, hálás lehetek Istennek azért, hogy gyerekkoromban ilyen jó döntést hoztam, s hogy megannyi felejthetetlen emlék részese lehettem – tette hozzá Finta, akinek a legtöbb sportoló álma is megadatott: Franciaországban a nemzeti strandfoci válogatott tagjaként a Himnuszt is eljátszották tiszteletére.
Nemrégiben újabb feladatot kapott, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) grassroots-koordinátorként, az amatőr labdarúgás minden szegletéből kiveszi részét. Strandfocitól, a téli futsal bajnokságig, mindenhol belefutunk Finta Péterbe, aki fáradhatatlan szorgalommal, derűs jókedvvel teszi a dolgát, s alkot biztos pontot a királynék városának labdarúgó vérkeringésében.
Forrás: vehirsport.hu