Újra útjára indult a bajnokságba a labda. Csapatunk nagy reményekkel indult el Szombathelyre.
Volt okunk bizakodni, hiszen úgy gondoltuk, ha a jól megszokott játékunkat hozzuk, akkor nem maradhat el a siker sem. Jól is indult a mérkőzés. Mindkét csapat nagy iramot diktált, de a mieink akarata érvényesült. Rengeteg helyzetet kidolgoztunk és ellenfelünk csak elvétve jutott el a kapunkig. Amit nem volt jó látni, hogy a helyzeteinket képtelenek voltunk gólra váltani. A tizenharmadik percben végre sikerült az egyik lehetőségünket gólra váltani Tatai Jóci révén. Ezután is akadtak még gólszerzési lehetőségeink, de mindig hiányzott a jó döntés a kapu előtt. Na de, azért arra nem lehetett számítani az első félidő játéka alapján, ami a második félidőben történt. Már a legelején egy óriási egyéni hiba után egyenlített ellenfelünk, ami nem lett volna nagy probléma, ha nem zuhanunk teljesen szét. Sajnos ezután a gól után nem lehetett ráismerni a csapatunkra. Rosszabbnál rosszabb döntések a pályán, amit ellenfelünk kegyetlenül ki is használt. Szinte minden lövésük a kapunkba kötött ki. Játékosaink teljesen elvesztették a fonalat. 3:1-nél átálltunk a vészkapus játékra, de az sem segített. Abból is csak gólokat kaptunk. Már-már nem hittünk a szemünknek, hiszen ekkora visszaesést még nem tapasztaltunk játékosainktól. A vége nagyon sima 7:2-es vereség lett. Mi történhetett a második játékrészben? Fogalmunk sincs. Szokatlan és lélekromboló volt ezt látni. Viszont reménykedünk, hogy ez csak egy kisiklás volt és a legközelebbi mérkőzésen már újra a régi arcát mutatja a társaság!
Madarász János: Az első félidőben kimondottan jól játszottunk. Ami kritika érheti a játékosaimat az első félidőben az a tömérdek helyzet elpazarlása. A második félidő az maga volt a katasztrófa. Teljes csőd! Nagyon furcsa volt ezt tapasztalnom, mert amióta a srácokkal dolgozom ilyennel még nem találkoztam. Fájó vereség, de nem szabad, hogy a hitünk egy rosszul sikerült mérkőzés után elhagyjon!
részletes jegyzőkönyv itt olvasható