Szombaton csapatunk a döntőbe jutásért játszhatott a Rubeola együttesével. Papíron mi voltunk az esélyesebbek, de nem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy ezt el is higgyük magunkról. Arra készültünk, hogy nagyon nehéz feladat elé nézünk, így is történt. Egy nagyon motivált csapattal néztünk farkas szemet, akik az első félidőben rengeteg kellemetlenséget okoztak nekünk. Olyannyira, hogy egy szabadrúgásból meg is szerezték a vezetést. Csapatunk nagyon görcsösen játszott, rengeteg volt a pontatlanság játékunkban és a ritmusunk is elég gyatra volt. Aztán nagy nehezen sikerült végre egyenlítenünk. Ez a gól átsegített minket azon a görcsösségen, ami jellemzett minket. Ekkor már mi tudtuk irányítani a mérkőzést. Az első félidő végén ismét zörrent ellenfelünk hálója, ami azt jelentette, hogy 2:1-s előnnyel térhettünk be az öltözőbe. A második félidőben már nagyobb sebességgel játszottunk. Viszont a Rubeola csapata is megérdemli a dicséretet, mert oroszlánként küzdöttek. Fiaink sorra dolgozták ki a helyzeteket, de időbe telt mire újabb góllal növelhettük előnyünket. Az újabb találatunk magabiztosságot adott és ekkor lehetett látni, hogy akármennyire is kellemetlen volt ellenfelünk játéka csak az lesz a kérdés, hogy mennyivel tudjuk megnyerni a mérkőzést. A mérkőzés 5:1 végeredménnyel zárult, így csapatunk fennállása óta először jutott a döntőbe.
Ellenfelünk a Rába ETO lett, akik 7:3 tudták megverni a Mezei-Vill csapatát. Nagyon jól kezdtük a mérkőzést. Gyakorlatilag nem engedtük kibontakozni ellenfelünket, ami láthatóan zavart okozott náluk. Tóth Gyulának volt is dolga rendesen. Sajnos egyik próbálkozásunkból sem sikerült gólt elérnünk. A Győr csapata úgy a tizedik perc környékén átvette az irányítást és gólt értek el vele. Utána volt egy kis szerencsénk, hiszen még egy kapufát is lőtt ellenfelünk illetve egy óriásit védett az egyik ziccernél Reveland Zoli. Aztán egy oldalberúgás után Tataihoz került a labda, aki észrevette a beinduló Boromisza Gabit, aki a hosszú oldalra érkezett és becsúszva a kapus alatt a hálóba juttatta a labdát, így 1:1-re módosult az eredmény. Ismét a mi perceink következtek. Lódi egyszer a gólvonalról fejelte ki a labdát, egyszer meg ellenfelünk kapusa védett óriásit. Az első félidő helyzetei alapján nekünk kellett volna előnnyel bemenni, de csak 1:1 állással vonultunk az öltözőbe. A második félidő eleje kiegyenlített játékot hozott mígnem Dróth Zoli megnyert egy párharcot és ellőtte a labdát, ami Tatain megpattanva jutott a hálónkba. Fiaink nagyobb fokozatra kapcsoltak és helyzet-helyzet hátán volt. Hol a kapufa segítette ellenfelünket, hol a gólvonalon álló játékosuk, hol pedig a nagyon jó napot kifogó Tóth Gyula. Átvészelte a Győr ezt a kritikus pillanatot és ismét Dróth Zoli villant, ami azt jelentette, hogy ezzel már kettővel vezettek a győriek. Ezek után is mindent megtettünk, hogy visszajöjjünk a mérkőzésbe, de ez sajnos nem sikerült. Próbálkoztunk a kapus le hozatal is, azonban nem sikerült eredményesnek lennünk. A kegyelemdöfést Juanra adta meg 4:1. Összességében egy jó mérkőzésen egy vállalható vereséget szenvedtünk. Csapatunk átvette az ezüstérmet, amit mi személy szerint aranynak láttunk. Ellenfelünknek meg gratulálunk a győzelméhez.
Nem utolsó sorban engedjétek meg, hogy köszönetet mondjunk klubunk nevében szurkolóinknak, akik a helyszínen részt vettek és töretlen buzdításukkal erőt adtak csapatunknak, illetve azoknak is, akik a tv előtt ülve szorítottak értünk.
Hajrá Veszprém!