Forrás: vehir.hu Szerző: Zatkalik Dávid
Leitold Tamás Veszprémben tanulta a labdarúgás alapjait, középiskolai éveit azonban már Győrben kezdte. Az ETO színeiben lehúzott egy NB III-as szezont a juniorcsapattal, de megmutatta tehetségét a másodosztályban és a Ligakupában is. A 2009/10-es idény nyitányakor került vissza az akkor harmadosztályú Veszprém FC-hez, ahol azonnal beverekedte magát a későbbi bajnok kezdőcsapatába. A jelenlegi kiírás őszi idényének végéig itt rúgta a bőrt, ekkor azonban az élvonalban újonc 1. Futsal Club Veszprém megkeresését elfogadva klubot váltott.
– Világéletemben nagypályán játszottam, a futsallal Győrben találkoztam először, a Rába ETO sokszoros bajnokcsapata ugyanis többször is felkért minket, hogy játsszunk ellenük edzőmeccseket – emlékezett vissza a játékkal való találkozására a 25 éves labdarúgó.
– Tavaly évvégén megkeresett Rajki Tamás (az 1. FCV ügyvezető elnöke – a szerk.), hogy erősítsem az élvonalban újonc együttest, én pedig örömmel fogadtam a felkérést. Szerettem volna mindkét klubnál párhuzamosan játszani, a munkahelyi elfoglaltságom azonban ezt nem tette lehetővé. A Veszprém FC-től így elköszöntem, ám a nagypályától nem, hiszen a megyei első osztályban szereplő Balatonalmádihoz igazoltam. A döntésem azonban csak erre a félévre szól, az a bizonyos kapu nyitva maradt a VFC-nél, s nyitott vagyok a visszatérésre.
Kívülről úgy tűnt, könnyedén sikerült számára a váltás, hiszen gyorsan alapemberré vált az NB I-es alakulatban. Sőt, első hazai bajnokiján máris gólt rúgott a Haladásnak.
– Egyáltalán nem volt könnyű felvennem a ritmust. Úgy vélem, szerencsém volt a bemutatkozásnál, hiszen – hozzánk hasonlóan – a Szeged és a Haladás is nagypályás labdarúgókból verbuválódott. Ellenük sokkal könnyebb volt focizni, mint egy „tipikus” futsalcsapat ellen, ahol a játékosok pörögnek, forognak és ismerik a játék összes elemét. Mi még el vagyunk maradva e tekintetben, de próbáljuk felvenni a ritmust – ismerte el a 194 cm magas sportoló, aki csupa ismerős közé csöppent az FCV-nél.
– Korábban mindenkivel fociztam együtt, így senki nem volt ismeretlen előttem. Tudtam, hogy kiváló közösségbe kerülök, ami megkönnyíti a beilleszkedésemet. Bátran kijelenthetem, hogy nagyon összetartó társaságba kerültem, amelyben mindenki egy felé húz, s egy célért küzd. Jól érzem magam az együttesnél. Számomra az a legfontosabb, hogy focizhassak és jó közösségben legyek, itt pedig mindkettő feltétel adott – húzta alá.
Az elmúlt hónapokban két arcát is megmutatta Németh Gábor alakulata: az alapszakasz végén biztató sikereket értek el, a rájátszás első három körében azonban még nem sikerült pontot szerezniük.
– Az alsóházi rájátszást valóban nagyon rosszul kezdtük. Kereshetnénk a kifogásokat, de nem szeretnénk magyarázkodni. Töretlenül bízunk benne, hogy sikerül elérni a célunkat. Ehhez a Debrecent mindenképpen le kell győznünk, s akkor legrosszabb esetben is osztályozót játszhatunk, ahol majd mindkét meccset meg kell nyernünk. A három verességgel sajnos csökkent az esélye annak, hogy „csont nélkül” bennmaradjunk, de természetesen ennek a reményét sem adtuk még fel.
Adódik a kérdés: miben kell előrelépni az együttesnek ahhoz, hogy a fontos, kiélezett meccsek a javukra dőljenek el?
– A játék minden elemében fejlődnünk kell még, s jobban kell koncentrálnunk. Nem érzem hátránynak, hogy a csapatból szinte mindenki nagypályán tanulta az alapokat, az ugyanakkor tény, hogy itt sokkal gyorsabb a játék, amelyhez meg kell tanulnunk alkalmazkodni.